Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

( 31* )

gi emberek’ penitentziálalanságát életek’ folyta* ban táplállak ; három tágítási a’ keresztény lé* leknek, mellynek szükséges* hogy az isten'ítéletének meghajthatatlan /«lósága megjóhbító szerül szolgáljon , és i^ne rmkepen. íViert az Isten fog minket, Kedves Halgatóim’ítélni nem kegyelmezvén meg néküuk: fog o ítélni minket, nem csak meg nem külömb iztetvén mi minémüséginket % hanem önnönmagunk ellen fordítván azokat, fog ó ítélni minket,ne n kérgén tanácsot a’ mi kényességünktől , sót a mi kényességünket az ó Ítélete* keménységének legfőbb czéljául fogja venni* Még egy kevés esz- mélletet.

Megkegyelmezünk mi magunknak ítélvén magunkat , az Isten pedig semmiképen nem fog megkegyelmezni nekünk. Az nékünk aZ istenitisztelatnek minden ágazati közűi legrettenetesebbnek lenni látszik , és azomban legjobban vagyon megerősítve; mert e’képen írta le tulajdon szókkal a’ Sz. Lélek az Isten’ Ítéletét: irgalmasság nélkül való Ítélet: (A) miért? azé t hogy ellent vesse azt annak a’ veszedelmes irgalmasságnak , mellyel mi éltünk volna az ítéletekben , mellyeket magunk’ személyéről teszünk. Ollyan valóban, Keresztények a’ hamis állítás, melly megelőz minket: azért, hogy önnönmagunkról vagyon a’ szó, hi&zük hogy természetszeréut való jussunk vagyon arra ,hogy kedvezve ítéljük magunkat, és elleniben ugyan azért nem lehetne abban felette kemény buz- gósággal élnünk. Ha arról volna a’ kérdés hogy masokat ítéljünk , azon kegyesség’ áfíta*a által kellene ahoz f gnunk , és alig volna abban veszedelem, hogy azt igen messze vinnénk >ét

(A_) Jac. 2.