Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

( *97:)

sok legyenek arra, hogy az üdvezségünkrő! való gondolkodástól elfordítsanak bennünketí

De mondjátok ti könnyű volt egy magános életűnek , mint Sz. Bernárd , oJIyképeri beszellni , és lehetett volna felelni néki hogy maga sorsa szerént a' világtól megvállt lévén , nern illette ótet kárhoztatni azokat, kiket az istenigondviselés a’ világ' hivataliba belyheztetett. Megcsaljátok ti magatokat, kedves HaJgatóim , illette ótet kárhoztatni azokat, és az a’ birságlás csudálatosán illett o hozza : ő egy magános életű ember volt az igaz; de olly egy magános életű, kinek önnönmagának küisöképen több foglalatosság)' voltának , mint sem nekünk többünknek valaha leendenek: tőle az egész világ tanácsot kért; ő végbetetlen nagy értékű szövetkezésekkel terhelve volt; ő az Országokat megbékíthette, o az Anyaszentegyháznak szakadásit lecsillapította, ő a’ Közönséges Gyülekezetekbe bejárt ;ó a’ Királyokhoz beszéllett, ő a' Püspököket tanította , o egész egy szerzetet kormányozott, ő azon üdóbéli Isten’ igéjének hirdetője ’s isteni jelentéseknek magyarázója volt. Mit művelünk mi , a’ mi mind ezekhez illendő legyen ? Am annak kell megszégyenítenie bennünket, hogy látjuk hogy az a’ nagy ember annyi dolgokban foglalatoskodván , mindazál- tal mély békeségben élt, mi pedig, olly keveset tévén , szüntelenül háborgásban vagyunk hogy az ő belsőképen való magánossága mindenütt követte őtet , minket pedig a’ világnak háborgása soha el nem hagy ; hogy ő mindenkor kész volt felemelkedni az Istenhez , mi pedig, midőn közelítenünk kell az Istenhez, mi nd untalan önnönmagunkon kívül , és a’ kereszténységnek legszentebb kötelességit csak tétovázó ’s széjjel járó tlmével töltvén be, találjuk