Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

magunkat : az mondom okozza a' mi kárhozta- tásunk at.

De végtere ollyan az alávettetése az én sorsomnak , melly önnönmagam’ akaratja ellen eltérít engem az Istentől, és elveszi tőlem az üd- vezségemre való vigyázatot : mert az a’ világi emberek' tunya ’s szabadbitú lelkének utolsó sáoczolatja, mellyre én két dolgokat felelek : először1, hogy úgy lévén is az , rosszul okosko- dol te; mert ámbár én megeggyeznék te veled a’ felől, a’ mit te mondasz , esztelenség volna mindazáltal az üdvezségre legvalóságosabb gondodnak nem lenni. Nem lehet az tőlem sokaságában a’ foglalatosságoknak; mellyeket az én sorsom szerez nékem. Jól vagyon , kellene héhoznod , ellene mondandók én tehát inkább jannak a' sorsnak : mert ki kinszerít engem abban maradni, ha az olly ellenkező az én leg főbb hasznommal, mint én azt eszemmel felérem ? Szükséges hogy én Keresztény legyek de nem szükséges hogy ollyan hivatalban legyek, hefogják azt tölteni mások én helyettem , de senki sem fog dolgozni én helyettem azon, hogy iidvezílse lelkemet. Az a’ hivatal előlmenete- lemre fog szolgálni nékem világ szerént , de egyszer’smind romlásom volna az Isten szerént és mivel a* tapasztalás megtanított engem , hogy az reám való nézve , a’ kereszténységgel , mel- ]yet én vallók, öszveférhetetlen elme szélleszto hivatal legyen , nem is kell akadoznom abban , hogy más részt kövessek. Ezt a’ következést kellene kihoznod ha ollyan a’ te sorsod , a’mint képzeled azt magadnakc De valamit többet mondok ; és hogy kiszabadítsalak téged a’ tévelygésből mellyben vagy azt állítom én , hogy nincsen az a’sors, mellynek gondjai, meg [ne «ggyezbess<?nek arra! az elmének össyeszedet«.

— ( *9* ) —