Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

C 296 )

piából ? Méltó tehát, hogy a’ te minden emberekhez valószereteted Kiterjedjen eggyeniőké- pen magadra, vagy inkább méltó, hogy az te benned támadván megszenteljen Téged minden más emberek előtt : mert miért volnál te eggye- dül magad az, ki nem élnél önnönmagaddal ? És miért maradnál te szárazon, holott az emberek mindenfelől hozzád jönnek, mint ama' közönséges forráskútra ? Szükséges (béfejezé ő) Szentséges - Atyám , szükséges megenyhítened egyszer azt a’ serénységet, melly akadályul vagyon néked annyi jókra ; és annak az Udvarnak , melly Téged környúlveszen , közepette, szükséges egy magányos lakást építened , melly mintegy szenthelye legyen a’ te lelkednek , a’ hol az Istennel titkos tanácsot tartsál , a’ hová minden nap bémenvén , a’ világnak legerősebb hányattatásban is állandó békeségben maradjál meg. íme miként beszéllett az a’ szent ember, és miként beszéllett ő egy Pápának; az az: egy embernek, a' ki’ dolgainak véghetetle- neknek kellett lenniek , és a’ki mondhatta szint' úgy mint az Apostol: Az én mindennapi szó- rongatásim minden Gyülekezeteknek szorgalmatos gondja. (A) Mindazonáltal nem akarta Sz. Bernárd , hogy szabad legyen néki elnyo- mattatni a' dolgoktól , sőt , megfeddette etet azért az elnyomattatásért, és azt kívánta tőle mint ama’ elmulaszthatatlan kötelességet, hogy azon dolgoknak sokasága között az elméje mindenkor annyira szabad ’s ment legyen , hogy az o örök üdvezségéról gondolkodhasson. Hinnénk -e mi azt, Ketesztények , hogy a’gondok mellyek elfoglalnak minket törvényesebb if°gá(A) <2. Cor. ti, *8.