Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g

( 4S )

ve, lehetetlen, hogy az Istennek ítélete abban határozzon meg, és szomorú egy szükségből ’s elkerülhetetlen egy kötelességből szükséges, hogy tovább menjen. Mert egy atya nem felelhet önnön magáról, a’ nélkül, hogy feleljen az Ó gyermekiről, mivel ó az Isten szerént nem leendett volna jó atya vagy gonosz atya egyébként , hanem a’ mennyire bétöltendette volna kötelességit az Ő házi népének , és különösen gyermekinek kórmányozásában, vagy a’ mennyire elmulasztandotta volna azokat. Az Isten adja a’ hatalmasságot az atyáknak : azért, hogy avval éljenek , és hogy az szerént , a' mint avval élendenének , ítélje ókét. Az Isten ád nékik különös , és az ő sorsokhoz alkalmatos malasztokat: azért, hogy azokat használják, nem pedig hogy haszontalanok maradjanak kezeikben. Mindent azomban, a’ mit gyermekiteknek választásáról, és a’ számadásról, mellyel ó rólok teendetek az Istennek, mondottam , nem kell érteni olly formán , hogy nem légyen szabad néktek elöl mozdítanotok Őket vagy Egyházi vagy világi illendő hivatalokban, midőn őket az Isten azokra hívni fogja. Mert nem hogy véteknek tulajdonítanám én azt néktek , azt állítom elleniben, hogy az a’ ti köte- lességitek közül eggyik legyen; és soha sem hagyom jóvá gondatlanságát , hogy ne mondjam, keménységét azoknak a’ szülőknek, kik mindenestől önnön magok körül foglalatoskodván , és semmitől magokat megfosztani nem akarván , sínlodni hagyják az iffjú személyeket, a" nélkül, hogy helyet szereznének nékik, és a’ legjobb alkalmatosságokat elmulasztatják vélek. Hanem az az én szándékom, hogy serkentsek fel bennetek a’ ti gyermekitek’ tökébe- térségét szomjúkozó szent egy buzgóságot, kik-