Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g
( 43 ) nek gondiát reátok bízta az Isten , és biliét o a’ ti fenyítékteknek alávet ; hogy azon dolgoztassak veletek , addig míg ok atyai kéz alatt vágynak , hogy tanítsátok okét , oktassátok 6- két, tegyétek őket alkalmatosokká értelmesekké, ’s méltókká a’ hivatalokra, mellyekre az o születések szerént ahétozhatnak. Am arra nincsen hathatósabb indító ok, mint hogy mondjátok önnön magatoknak: vagy a’ gyermekimnek ki kell rekesztetniek mindenből, és homályos és hivatal nélkül való életet élniek , vagy nékem reá kell tennem magamat, hogy elkészítsem őket, hogy valami lehessen belőlek, és tehessenek valamit éltekben ; vagy ha akarom erővel elől mozdítani őket minden készület nélkül az ő részekről, és nem tekintvén tehetség- telenségeket , velek eggyütt el kell kárhoznom. Hogy ők kirekesztessenek mindenből, az nékik szégyen, nékem pedig dorgálásom volna:hogy én velek eggyütt elkárhozzak , az szörnyű bolondság, és legfőbb boldogtalanság volna. Következik tehát, hogy semmit el ne felejtsek, hanem minden tehetségemet, ’s minden atyai hatalmomat arra fordítsam, hogy szereztessek velek mind elmének, mind szívnek minémüsé- git, mellyekre valaha szükségek lehet nékik, a* sorsok szerént, mellyekre az isteni gondviselés e Irendelte őket. Mert reményleni, hogy az isten, híván őket, a’ többit mind önnön maga teszi meg, és hogy béöntetett tudományokat ád nékik, az annyit tészen, mint egy csuda mívre tartani számot, és felforgatni a’ rendet , mellyet az ő bölcsessége szabott a' világnak kormányozásában. És azt állítani, hogy az 1st en nem tulajdonítja nékem azt mind , a’ m: n ékik hibázni fog, és a’ mit ők én tőlem vehet nének, az annyi, mint nem tudnom aa
