Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 30 )

kötelességet yet az reátok , lélekben és igazságban való megszenteltéstekre , hogy ne legyetek méltatlanok arra a’ fogadott fiúságra , melly Istent ád Atyául nektek. Lássátok ha sokat kíván e’ tőletek az Isten mikor azt kívánja , hogy azért szűnjetek meg testi emberek lenni , és kezdjetek okos emberek módjára élni. Lássátok, ha a’keresztényi törvényben foglaltatott egész tökéllet sok e’ az Isten’ fiainak. Ah! Uram, felkiálta Sz. Leo Pápa, érdemiünk e viselni olly szép egy nevet , ha mi azt megkis- sebbitjükelfelejtvén eredetünknek nemességét, hogy gyalázatos rósz erkölcsöket hagyjunk uralkodni magunkon; és nem kell e’ örökre ellene mondanunk annak a’ becsületnek hogy tieid vagyunk, ha mi még a’ világnak megvesztegetett útaiban járunk? Isten’ fiainak lenni és az ember’minden természeti indulatinak magát megadni, és az ember’ minden gyarlósági' nak magát alávetni, és az ember’ rendetlen kívánságinak hagyni magát, nem volna e az egy szörny a’ malasztnak rendében ? Az az mindazonáltal, kedves Halgatóim , a’minek kell megszégyeníteni annyi világban elmerült lelkeket, és a’ miről én ígérem magamnak , hogy ama’ szent töredelem lelkében kiki jó lélekkel igyekezni fog megi.smérni az Isten előtt , ’s megsiratni az ő igazságtalanságát. Folytassuk tovább.

A’ malasztnak erejében , melly minket, mint Istennek Fiait , megszentel, örökösi vagyunk mi az Istennek , Krisztus Jézusnak pedig örökös társai az Isten Országában ; Örökösi nz Istennek, azért hogy az Isten, úgy mond Sz. Ágoston, nem ígért nékünk más örökségek hanem önnönmagának birtokát. A’ megszentelő malaszt teszi pedig bizonyossá nékűnk azt