Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

( 9° )

mellyel az emberi okosság vet ellent nekünk , egy szempillantásig sem kéteskedtetne bennünket. Egy üdéig való szerentséért, és hogy e- leget tegyünk nagyravágyódásunknak, mindenre készek lennénk , mindent mérészlenénk mindenre kitennénk magunkat: de azért hogy az Isten’ munkájáról, és a’ mi megtérésünkről vagyon a* beszéd, minden rettent bennünket, és minden megtehetetlenné lészen nékünk. Am azt a’ tunyaságot köll a’ hitnek elrontani mi bennünk , ha akarjuk a’ Mágusok’ példáját követni; és ugyan az által, mondom még egyszer , köll nékünk megítélnünk, ha az Isten’ útja-é az , mellyben mi járunk. Mert legostobább megjátszodtatás az, hogy azzal hízelkedünk mi magunknak, hogy föltaláltuk azt az Isten útját, holott az semmi igyekezetbe nem telik nékünk: Hogy mi abba bémenjünk, és abban megmaradjunk , áldozatokat köll nékünk tennünk ; és semmi út nem bátorságos nékünk egyébként, hanem a' mennyire megteszük azokat az áldozatokat az Istennek, vagy a’ mennyire arra valóban s igazán készek vagyunk. Térjünk vissza a’ mi formánkra, és lássuk meg «lŐJmenetelét a’ Mágusok’ hitének.

Elérkeznek ők jerusálembe, és a’ tsillag, melly mind addig kalaúzúl szolgála nékik , Istennek merő különös rendeléséből , egyszer- ’smind eltűnik előlök* Mit nem gondolhattak ők? mitől nem köllött nékik félniek? nem köl- lött-é az ő hiteknek attól megingadatnia , meg- háborogattatnia, megbomlania ? De nem, Keresztények, sem’ a’legveszedelmesebb kísértet, sem a’ leghirtelenebb s legkevesebbé váratott tapasztalás, sem a’legszínesebb fogás, mellyet az nékik nyújtott arra , hogy visszatérésekről gondolkodnának, semmi sem változtatta meg