Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

▼elek az Ő magok’ eltökél lését. Ámbár mího tellyeu nékik, fölakarják ők találni az Istent, a’ kit keresnek. Látták ők az ő tsillagát , és érzettték az Ö malasztjána|i kenetét, elég az. Ha az a’ tsillag föl nem tetszik többé, az a* gond viselésnek titka, mellyet Ők imádják, de nem gondolkodnak abból botránkozás' tárgyát tsinálni magoknak ; az egy alkalmatosság, mellyet ád nékik az Isten arra , hogy mutatnák ki hozzá való hív^égeket, és ők azt megértik , hogy az illyen környulállásban áihatatosággal köll az embernek gyámolítani magát A’ nélkül tehát hogy megháborodnának, a’ nélkül hogy unalomtól elnyomattatnának, fognak ők, valamint Ábrahám, maga a’ reménység ellen is reményleni; fogják ők folytatni az Ő útjokat, bizonyosok lévén az Istenről, ki Őket hívta, és bízván abban, hogy megfogy itkozásában a’ tsillagnak ő önnön maga fogja kijegyezni nékik az utat.

Am abban tetszik ki ajándéka a’ böltseség- nek , értelmességnek, tanátsnak, mellyekkel ők megtoltettek , és a'képen bánik mi velünk is, kedves Halgatóim, az Isten minden nap. Minekutána minket maga’ szolgálatára vont, és kötelezett, visszahúz ő egy időre bizonyos érezhető malasztokat, mellyekkel eleinte megelőzött bennünket. Nem érzük mi többé azokat a' titkos érdekléseket, mellyek az ó igáját nekünk szeretendővé tették , és mellyek minket valamint Dávidot, az Isten’ parantsolatinak útjában ama’ szent vidámsággal futtattak. A- képen futásunknak közepette elhagyattak , és hogy ügy mondjam , önnön magunknak elhagyattak lévén , homályosságnak , setétségnek , asszúságnak , ’s unalomnak állapotjába esünk , és akkor az Isten nem tsak próbál minket, hanem akarja hogy magunk is próbáljuk magún?