Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

( 89 )

magok’ nyugodalmát, az az, a’ mit én úgy szemlélhetek , naint második tselekedetét az Ő nevendék hiteknek, és mint új próbáját annak a’ magas böltseségnek, melly föltaláltatta vélek Krisztus Jésust. Mert könnyű követni , úgymond Aranyszájú Sz. János, a’ malasztnak indítását, mikor az semmibe sem telik a’ természetnek , és engedelmeskedni az Isten’ sú- garlásának, mikor abban semmi akadály nem ad|a magát elöl a* világ’ részéről. A’ hitnek, és a’ keresztényi böltseségnek érdeme az, hogy ellenemondjón az ember, ha kívántatik, annak is, a’ mit nagyobban szeret, hogy hagyja el a' szokásit , szakassza el kötésit, fossza meg magát az életnek alkalmatosságitól ’s kölleme- tességitol, és tegyen magán bizonyos erőszakokat, mellyek nélkül senki sem ér az Isten* Országába. Akkor a’ testnek okossága, folytatja tovább Aranyszájú Sz. János, még élesebb ’s fortélyosabb arra, hogy eltérítsen minket a hittol, mellyre akar bennünket vezérleni az Isten. Akkor az, pártjátfogván a’ mi tulajdon szeretetünknek, igyekezik elhitetni velünk, hogy oktalanság légyen olly közönséges 'és egyátallyában való ellenemondásban ; akkor az erőtlenségünkből hasznot vévén , úgy teszi nékünk jelenné azt a’ tökélletes megválást, mint valamelly erőnkön fölül való magunkban föltett dolgot, mellynek véghezvitelére tehetetlenek vagyunk. Egy.szóval, akkor az, elfojtván a’ szent kívánságokat, mellyeket az Isten az ő malasztjának élő világossági által gerjesztett szívünkben, tunyákká, hidegekké, lanka- dozókká tészen minket olly egy dologban, melly minden mi hevességünket, ’s minden mi buzgóságunkat kívánja. Ha a’ világ’ hasznáról volna a szó, az az állított lehetetlenség *