Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

( 3U )

értésünkre adja, hogy az ö dütsőségének lakó helyében is nem akar megfelejtkezni rólunk , hogy bétellyesítse a’ mit mindegygyikünknek mondott az ő Prófétája által: íme az én keze- imre felírtalak téged. (A) Nézd , Keresztény , a kezeimen írtalak le téged, de olly bötukkel , mellyek soha ki nem töriiltetnek. Mert ezek el sebek, mellyeknek látod meg a’ nyomait, szint’ annyi eleven s lelkes vonások , mellyek téged örökké jelenné fognak tenni nékem, és szünet nélkül szóllani fognak hozzám te éretted. Felejtse bár el az anya az ő gyermekét, hagyja bár el a’ fiat, kit kebelében nevelt: én ha lehetséges lenne is soha meg nem felejtkezem rólad , mert kezeimen bémetzve látni foglak téged ; bné az én kezeimre felírtalak téged. A- zért tartja meg ö az Ö sebeit, hogy engesztelje meg az ó Attyának igazságát , és hogy ó nála, a’ szerelmes Tanítványnak gondolattá szerént közbejárónak ’s szószóllónak hivatalát viselje : Vagyon, szószólló az Atyánál (B) Mert mostan mondhatjuk mi annak az Isteni Üdvözítőnek : Kezeidben az én sorsaim. (C) Ah! Uram, az én sorsom kezeidben vagyon. Nem szükség szóllanod , hogy ügyemet folytassad; nem köll néked egyéb , hanem elólmu- tadnod azokat a’ mi érettünk általlukasztott kezeket, nints az a’ kegye lem , mellyet ne nyerjek, és üdvözségemet bizonyosnak tartom. Megtartja ó azokat , hogy arra kötelezzen minket , hogy az ó szent Kínszenvedésének emlékezetét soha el ne felejtsük : úgy hogy mindenkor szemeink előtt legyenek az ó szenvedési , és hogy nem tsak foglalatosság ’s kötelességképen , hanem gyönyörködve is legelevenebb háládatos(A) Isa . 49. 16. (B) 1. Joan. 2. i. (C) Psal, 30. ló.