Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

( 315 )

Ságnak minden érzeményivel szünet nélkül gondolkodtunk azokról, mondván a’ Királyi Prófétával : Igen is, Uram, torkomhoz ragadjon a’ nyelvem, Act meg nem emlékezem rólad; ha nem teszem Jérulálemet az én J'övigaságom- nak, (A) ha jelenne nem teszem mindenkor magamnak Jerusálemet, és a’ mit te ottan szenvedtél , és ha onnan meg nem tanulom megzabolázni természeti indúlatimat, elvágni mu- latságimnak vétkes fölöttékenységit , elválasztani magamat a’ világtól ’s önnön magamtól. Mert semmisem teheti meg jobban bennem , úgymond Aranyszájú Sz. János, azokat a’ boldog foganatokat , mint ha megszemlélek egy Istent , ki a’ Keresztnek nyomait viseli szint* az ó Fölségének Királyi székében is.

Végtére , az az Isteni Üdvözítő előlmu- tatja nékünk az o föltámadásában a* legnagyobb szeretetre méltó , s minden szíveknek megnyeréséré legalkalmatosbb tárgyat , t. í. az o dütsóséges , halhatatlan, ’s szenvedhe- teilen emberségét , melly fölékesítve vagyon minden fényességgel, mellyet kiterjeszt reá az o benne bérekesztett Istenség, és melly kezd, minekutána oily sokáig elrejtette magát a’ se- tétségben , világoságra jönni , ’s magát megismertetni. Már, ebben az állapotban, melly- ben o a’ Szenteknek boldogságát teszi, nem mondhatja-é törvényesen nékünk: mi vagyon a’ földön, a’ mit nékem elömbe tehetnétek , sót a’ mit velem öszvehasonlíthatnátok ? Ha ti tehát föltámadtatok lélek szerént, mint én föltámadtam test szerént,ne ragaszkodjatok többé azokhoz a’ gyarló’s veszendő szépségekhez , mellyek elámítják érzékenységiteket,’s megvesztegetik lelfA) Psal. i'06. 6.