Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

( JE 0.6 )

salak téged azon a’ kereszten, mellyre fölfüg* gesztetek téged az én bűneim , mellyek megújítják elmémben rendetlenségimnek minden hamisságát , és a’ te isteni ítéletednek egész igazságát. Meglátják á hit verteneh által. Miért nem mondanám én azt , mivel ő önnön maga adta azt a’ tanátsot Jerusálem Leányinak, midőn Kálvária felé menvén intette őket hogy sírjanak, és hogy ne sírjanak; ő fölötte, ki az Ő halála áital megfog ditsőíttetni ; hanem hogy sírjanak önnön magok fölött, és az ő gyermekik fölött, mi-rt közelget az idő, mellyben az embereknek lesz okok mondaniok : hegyek, essetek reánk, borítsatok el minket halmok, és védelmezzetek bennünket a’ szomorú látástól , melly majd majd szemeink’ elejébe fog tűnni, az az : a’ világért meghaló , és ugyan a’ halála által a' világot ítélő Istennek látásától.

Végezzük el, Keresztények, és kövessük e’ gondolatot* A’ Próféták tanítanak minket (harmadik és utolsó környűlállás) hogy az ítélet’ napjának különösen és kiváltképen köll az Úr’ bosszúállása’ napjának lenni, Bosszúállás napja. (A) Melly napot az Isten az emberek’ minden hamisságinak megbüntetésére rendelte, melly napot ő az ő legkeményebb igazságának szentelte föl; melly napot Ő valamennyi napok közűi kiválasztotta , hogy eleget tegyen magának , és számot kérjen a’ boszúságokról, mel- lyeket ő vett. Az pedig másképen nyilván való dolog, hogy az Isten, tulajdonbépen és szoros értelemben szólván, soha nem kezdett jól boszútállani, hanem Krisztus Jésus’ kínszenvedésében: miért? mert Krisztus Jésus' kínszenvedésénél egyéb semmi »em volt, a’ mi a’

(A) Ui. 46. ie.