Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

C 18 )

Okoskodjunk mi bár annyit a' mennyit nekünk tetszeni fog , nem használván minden mi okoskodásink,. az az Isten szegénységének jele megszégyeníti az emberek’ vak kívánatosságát , és nints az a’ gazdag világ’ fia, ámbár melly kevés legyen még néki a’ Kereszténységből, ki mostani üdőben meg ne háborodjon , el ne ijedjen , meg ne szomorodjon ezen a’ gondolaton: Az Isten, kit én imádok, jött üdvözíteni engem a’ gazdagságoknak való ellene mondás által, és az Ő szegénysége , nékem Ö általa adatott jele az én üdvözségemnek. Igaz az, hogy a’ világ, nem tekintvén azt a’ jelet, megmarad azokban az állításokban, hogy akár mibeteljék, köll gazdagságunknak lenni, hogy a’ nagy tudomány az, hogy Jegyen nekünk, hogy az igaz böltsesség az, hogy iparkodjunk hogy legyen nekünk , hogy minden szabad és tisztességes a’ végre hogy legyen nékünk , hogy soha nem lehet népünk sok , sőt soha nem is lehet nékünk elég, hogy az emberek tsak annyira érnek ’s bötsúltetnek , a’ mennyire vagyon nékik: de nem kevesebbé igaz az, megfelel Sz. Bernárd Apátur, hogy a’ világnak ítélete mind azokban megtzáfoltatott, fölforgatta- tott, ’s kárhoztattatott Krisztus Jésus által: (A) és hogy az Ő jászolának jele elegendő arra, hogy irtózást okozzon azoktól a’ kárhozatra méltó állításoktól. Már, lehet-é az , hogy az a’ jel megszégyenítsen olly kárhozatra méltó állításokat, mint azok, és ne legyen Megváltónak, ki üdvözíteni jön a’ világot, a’ jele í Igaz az, hogy a' világnak gazdagi, nem tekintvén azt a’ jelet, tapsolnak magoknak az ő szeren- tséltetéseken, és abból tsinálják az ő Injában

(A) S. Bér nardus.