Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d
( >«9 ) 3óbb. (A) Az Isten ítéli az embereket - (szép gondolatja, Szent Ágostonnak) az Isten ítéli az embereket, és ha az emberek bűnösök, ítéli hogy kárhoztassa őket; de miképen? tegyünk törvényt az ö példájából, és ne féljünk attól, hogy az o példája igen tökélletes legyen né- hünk, mivel abban a’ dologban, mellyrol én beszéllek, az Isten’ tökélletességének is a’ mi oktatásunkra vagy megszégyenítésünkre költ szolgálnia. Az az Isten, ki az Apostol’ mondása szeréut maga a’ világosság, az az Isten, kiben nintsen setétség, az az Isten, ki a’ tudománynak tellyességével bír , mikor ítélni ’s kárhoztatni akar, megelégszik-é külső látással, melly tsak külső színek által teszi jelenné néki az embert? Ah, Keresztények , tudjátok ti azt, bémegyen ő szintén a' legbelsőbb rejtekibe a’ jeleknek, béhat ő szintén az ízekbe ’s velőkbe, megméri ő szintén a’ legnagyobb mélységét a’ szívnek, visgál ö , keresgél ő, kikeres Ő. (B) Azt mondanátok, hogy az ö szeme nem elegendőül világos látású; és hogy Jerusalem , bűnös léleknek példázatja, ne panaszolkodjon, hogy ő ítéite légyen őtet az Ő ügyének tudomása nélkül, még fáklyát vészén föl. (C) Eképen tselekszik az az igaz és bölts Isten; de mi Keresztények, vakok és meggondolatlanok , megítéljük a' mi atyánkfiát, megtámodjuk jámborságát ennek , bötsületét amannak minden más fundamentom nélkül, hanem a’ látszatokból; a' helyett, hogy megemlékeznénk, hogy ollyan a’ kire esik a’ mi birs ágiásunk, és a’ kit mi bölstelenitésre méltónak lenni hiszünk, talán kz az , a’ kit mi nagyobra bötsűinénk , ha is* mérnénk őtet; hogy azok a* látszatok alatt, (\V) i.lfeg. 'J, 7. (f; Psál.7. io. (C) Sophon. 1. 12.
