Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( 88 )

rabságban tartsa, se’ melly az ó szívében tűrhetetlenebb ’s szúrósabb lelkiismereti férget termesszen, és azt mind egy néki tulajdon evő által: a’ honnan behozom én, hogy az a’ bún nyílván való jele tehát a’ kárhozat' boldogtalan állapotának; ím’ annak a’ próbája, fjgyel- mezzetek.

Nem , nints az a’ bún, melly az embert mélyebb vakságba vesse; és Aranyszájú Szent János nyilván való okát adja annak: azért, hogy az a’ bún, úgymond Ö , az elmének rendetlen hajlandósága a' testhez, sót gyalázatos maga’ alávetése annak , és az által az elmét, hogy úgy mondjam , merő testivé teszi. A’ honnan jön , hogy Szent Pál, egy szemérmetlen emberről beszélvén , nem híja többé ótet tsupán tsak embernek, hanem test szerént való embernek. Azt kívánni pedig, hogy egy test szerént való embernek okosságos tudomási legyenek, annyi, mint azt akarni , hogy a’ test elme Jegyen : és azért hozza be az Apostol, hogy egy ezen természeti indulattól bíratott ember, ámbár minő értelmesnek látszasson másképen lenni, nem fogja meg többé az Isten dolgait, mivel azok meghalíadják ő értelmét: ^4’ test szerént való ember, meg nem Jogjct, azokat, a mik az Isten Leikéé. (A)

V alóban , Keresztények , vigyázzatok e’ Szent Bernárd’ eszmélletére , melly nékem e- gyenlő képen helyesnek, és eszesnek lenni látszik; mikor az ember elhagyja ragadtatni magát a’ nagyra vágyódástól, ember az, a’ ki vétkezik, de a’ ki angyali módon vétkezik s miért? azért, hogy a’ nagyra vágyódás merő lelki bún, és következendő képen tulajdon a?

(A) r. Cor. 2. 14.