Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( 89 )

angyaloknak. Mikor o megadja magát a’ fösvénységnek , és a’ haszonvétel’ kisértetének, ember az, a’ ki vétkezik, de a ki emberi módon vétkezik, azért, hogy a' fösvénység a’ kívánatosságnak rendetlensége, melly tsak az embert illeti. De mikor elhagyja magát a’ test’ tisztátalan kivánságinak, vétkezik Ö , és barom módon vétkezik, mert egy barmokban leginkább uralkodó természeti indulatnak mozdulását követi. Ha pedig ó barom módon vétkezik, nintsenek néki többé azok az elme’ világossági, mellyek külömböztetik őtet e’ barmoktól, és mellyek emberi módon mívelődtetik Őtet; á’ Nabukodonoszor’ gyalázatjára jutott tehát ő, leszállítatott az ő sorsáról, alább való a’ barmoknál is, mivel a’ barmok között és ő közte nintsen többé más külömbség , hanem hogy ő gonpsztévŐ az ő elragadtatásában , a’ mi a* barmok nem lehetnek : Az ember midőn tiszteletben volna , nem értette: hasonlitatott az esztelen baromhoz és hasonló lett azokhoz. (A) Az a’ Szent Bernárd okoskodása, és a’ tapasztalás megigazolja azt minden nap. Mert látjuk mi azokat az embereket, az ő testi gyönyö- rüségiknek rabjait, azonnal hogy a’ természeti indulat szorgalmaztatja őket, bézárni szemeiket minden isteni ’s emberi tekinteteknek, nem eggyezni meg többé a’ dolgok iránt, mel- lyekről előbb elhitetve voltának, nem hinni többé azt a’ mit hittek, nem félni többé semmit attól a’ mitől félték, nem venni föl többé az intéseket regula nélkül ’s meggondolatlanul mívelődni, oktalanokká ’s esztelenekké lenni: olly nagy hatalma ’s ereje vagyon annak a' bűnnek arra, hogy megvakítsa őket. Jöjjünk

(A) Psal. 48. 13.