Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

7. - ( ft ) -í

pokolnak tüze ama’ üdvözséges félelem által nem szolgál annak megtartására»

Féljünk az eggyiktól, Kedves Halgatóim, hogy készítsük el magunkat a’ másikra ; töltsük meg magunkat evvel, hogy oltalmazzuk meg- magunkat amattól; kérjük gyakran az Istentől, hogy gyullasszon föl minket az Ó szeretetének tüzével, hogy soha ne érezzük az ö igazságának tüzét: egy szóval, hogy maga a’ pokol, Csudálatos egy foganat által, elölóvó orvossággá legyen nékünk a’ pokol ellen. Hátra vagyon még megmutatnom néktek a’kárhozottnak boldogtalanságát jövendőre való nézve , a’ kétség- beeésben , mellyben vagyon ó a’ felől, hogy valaha kegyelmet nyerjen. Az az utolsó rész:

HARMADIK RÉSZ.

Természet szeréntvaló ösztön az mindnyájoknak , a' kik szenvednek, hogy a’ jövendőben keressék a’ jelenvalónak orvosságát ’s meg- vigasztalását: a’ mint hogy mi mindenkor boldogok akarunk lenni, és hogy az szükséges egy hajlandóság, föntartja magát az, vagy inkább föntart az minket neminémüképen legnagyob jrösszaknak közepette. Gyönyörködünk mi a’ mi reménységünkben, és az a’ gyönyörködés megenyhíti a’ fájdalmat, melly szorongat bennünket: noha gyakorta semmi sintsen a jövendőben, a’ minek kedvesnek kölessen lennie nékünk, látunk mi abban százféle dolgokat, melJyeket képzelünk magunknak, és mellyek soha nem lesznek, de mellyeket elég képzelnünk magunknak mint valaha lehetőket, hogy találjunk abban mivel legeltessük képzelésün- ket. A’ jövendőnek bizonytalansága is hasznos nékünk mivel just ád nékünk arra, hogy reményi*