Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( nő )

^vétkezvén is azt hiszi , hogy Ö jól tseiekszik, és az által megmenti magát legalább a’ jelenvaló háborgástól, mellyet okoz a’ bűn, mikor az ő gonoszságáról való meggyózetéssel követ- tetik el. A’ képen a1 gyülölség, a’ nagyra vágyódás, a’ fösvénység minden nap olly szörnyűségekre viszi az embert , mellyek bűnössé teszik ótet Isteh előtt, de mellyek önnön magokban nem gátolják ótet arról, mély tsendes- ségben élljen. A mint hogy azok belsőbb képen való bűnök, a' tulajdon szeretet tudja nem tsak békendozni, hanem megigazlani is azokat, el annyira, hogy úgy bés.zínezi azokat, hogy botsületeseknek lenni látszassanak : és onnan gyakorta rakva vagyon az ember kevélységgel, rövidséget teszen a’ felebarátjának , megsérti a’ szeretetet és igazságot minden kétségeskedés nélkül ; miért ? azért, hogy nem eggyez meg a’ felól önnön magával, és hogy ritka dolog az, hogy mind abban szorosan megítéllje magát, ollyan, úgymond Arany szájú Szent János , a minéműségek az elme’bűneinek !

INints egyéb a' testnek bűnénél , mellyhen az ember, ha tsak egy kevés isteni tisztelete legyen is, semmi védelmet semmi mentséget nem találván, kinteleníttetik, akaratja ellen is, kárhoztatni magát. Mert ez a' bűn igen ostoba arra , hogy a’ tévelygéses lelkiisméret' megját- szodtatásinák tárgyúi szolgálljori, és a’ lélek a jámborságnak neminémű maradéka által, mellyet ez a’ bűn el nem ront azon szempillantásban , mellyben béesik az abba, kéntelen bűnösnek megismérni magát , önnön maga kimondani az ó szentemziáját ,‘és kezdi már azt véghezvinni az örök kárhozattól való irtózások által , mellyek elállották ötét. A’ szemérmetlen tehát alig, hogy megkóstolja az ó maga megtar-