Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( i '5 )

hajlandóságának "s természeti indulatjának boldogtalan tárgyától ? mind eggyike mind másika, ha ó jól okoskodik , és ha rosszul okoskodna is, nyughatatlanságohnak, búbánatoknak , furdalásoknak , ’s kétségbeeséseknek kútfejévé lészeu néki: még egy kevés figyelmetességet, és béfejezem ezt az első részt.

Háborgás az Isten' részérói , kit e' szemérmetlen úgy tekinti, mint az ó tselekedetinek ’s életének bíráját. Mert vigyázzatok , ha tetszik minden bún* azon okból hogy az bűn, az Isten között és a’ bűnös között, meddig ó bűnös, visszavonást, és megbékülhetetlen háborút szerez : következendő képen lehetetlen, hogy a* bűnös , mihelyest pártot üt az Isten ellen , el ne veszejtse a' békeséget: Kiállóit neki ellent és békésévé volt? (A) De megköll vallanunk, hogy még az is különösen és tulajdonabb képen illeti' a’ testnek bűnét: miért? Aranyszájú Szent János adja nekünk annak okát, és a* tapasztalás megerősíti azt: azért, hogy nints az a’ bűn, úgymond azon Szent Atya, mellyet az ember kész legyen mingyárt szemére vetni magának; nints az a’ bűn, a’ hol nehezebb legyen néki hízelkedni, és hamis lelki ismére- tet formálni magának, nints az a’ bűn, melly- nek gyalázatja s szégyenletie nagyobban természet szerént való legyen néki , és mellyben a’ tévelygés’ és tudatlanság’ fogásának kevesebb helye legyen: nints tehát az a’ bűn, mellyet a’ furdalás közelebról kövessen, és melJy természetéből öszveférhetetlenebb legyen a lelek- nyugodalmával ’s tsendességével.

Más bűnökben, úgymond Aranyszájú Szent János, magát megelőzni szokván az ember,

H a

(A) Job. 9. 4.