Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 9 )

kevélységtől megvakítatván ’s fölíuvatván, ku- lömböztetni kívánjuk magunkat, mások fölött fölemelvén magunkat. Abban állatta különösen Aranyszájú Szent János az emberi természeti indulatoknak rendetlenségét : kívántatna tehát mi nékünk , azok’ szökdözésinek ’s rem* delien mozdúlásinak vissza verésére , ollyas valami, a mi azoknak hiúságát érezhető képpen lefödözze nékünk, a’ mi legfőbb szükség’ törvényének alávetvén, akaratunk ellen is meghatározza mi bennünk azokat, és a’ mi, megszűntetvén minden külömbözést , a' szemérme* tességnek nagy állítására , az az : az Istentől minden emberek között tett egyenlőségre, vissza hozza azokat, és kötelezzen minket, akár kik legyünk mi, arra, hogy tegyünk legalább igazságot magunknak, és tegyük meg örömest másoknak a’ szeretetnek kötelességit ; és ezek, kedves Halgatóim ! a’ tsudálatos foganatok , mellyeket tsalbatatlanul tészen az Istentől meg- indítatott, lelkekben a’ halálról való megemlékezés, és gondolkodás. Halgassatok engem, és ne felejtsetek el semmit illy egy építő oktatásból.

Hiúságosok a’ mi természeti índúlatink ^ és hogy a’ felől meggyŐzettessünk, nem egyébről vagyon a* szó, hanem hogy igaz adiát formáljunk magunknak hiúságáról a’ tárgyaknak, mellyekhez hozzá ragaszkodnak azok: egyedül annak el köll oltania a’ mi szívünkben azt a’ kívánatosságnak tüzét, mellyet azok gyújtanak abban, és ezt a’ nagy értékű letzkét adja föl nékünk a’ Szent Lélek a' Böltsesség’ Könyvében ; mert valljuk meg , Keresztények! noha magunk’ gyalázatjára, meddig a’ földi javak nagyoknak látszatnak nékünk , és nagyoknak lenni hiszük azokat, mintegy lehetetlen nem