Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( S7 )

jnak kárával, a’ mivel az Istennek tartozott, és ha mi azon szempillantásban, mellyben az Isten’ törvényét megszegjük , magunkba szállanánk , elég volna nekünk megismernünk önnön magunkat, arra, hogy az engedelmességre vissza térjünk, és mint bűnösök olly készületbe tegyük magunkat, hogy eleget tegyünk az Istennek. De az a’ penitentziatartásnak , és igazságnak lelke, melly minket az Isten’ sérelmének helyre hozására viszen, leveretik mi bennünk más egy lélek által, melly a kevélységnek lelke , és valamint hogy elkövetvén a' bűnt ellene támadunk annak a’ legföljebb való Tör- vénytévonek, úgy a’ bűn után titkos egy ellenkezés vagyon mi bennünk arra, hogy tegyünk néki arról igazságos helyre hozást, melly illeti ölet.

Mi annak az orvossága , Keresztények ? ngyan az , mellyet az Auyaszentegyház elünkbe tészen e’ mái napi czerernoniában , arra kötelezvén bennünket, hogy emlékezzünk meg mi vagyunk mi , hogy jobbítsuk meg a’ mi hiúságunkat a’ mi hiúságunk által, a’ mint Sz. Ágoston beszéli ; mert szükséges egy némelykor vissza vezetni az embert szintén az ő eredetéig, úgymond azon nagy Doktor, és az Ó erőtlenségének , nyomorúságának , és semmiségének szemlélése által akaratja ellen is, kín- szeríteni ótet ellene mondani a’ maga bízott, és hiúságos adiáknak , mellyeket önnön maga felül tart, és mellyek gátolván ótet attól, hogy megalázza magát gátolják attól, hogy megtérjen. Azt tselekszi pedig a’ halálról való gondolkodás. Midón egy nemtelen , és alatson sorsú , de mindazáltal magas szerentsére fölemeltetett , és javakkal ’s bötsűlettel meghal- mozott ember kevélykedik, és magáról elfelejt