Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

C 38 )

kezik, az 6 kevélysége’ hátra nyomásának módja , szeme’ elejébe tenni az ő eredetének homályos, és alatson voltát. Ne fújd föl magadat , mondjuk néki, tudjuk kivagy, ’s honnan jöttél; az egyedül tehetséges arra, hogy megszégyenítse ótet, és szemérmetességnek ér- zéményit súgjon be néki. De ha azon föílül, u jövendőnek előre által látása által, megjelentené valaki néki azt, a’ minek nem sokára köll történnie vele , ha mondhatná , és bizonyos keppen mondhatná valaki néki ; vigyázz magadra, ámbár melly nagy legyél, romlásodnak utolsó pontján vagy te; egy gyülölség, melly- iól te fenyegettetel, és mellyet elkerülni nem fogod , arra fog juttatni téged , hogy nem leszel többé az, a’ mi az első sorsodban voltál: ha mondom, e’képpen beszélhetne valaki néki , úgy , hogy önnön magával megismértetné az igazságát annak, a' mit megjelent néki, ez a’ látomás kétség kívül sokkal erősebb bényo- mást tenne még ö rajta, Altalhatott lévén e* gondolattól: nintsen többé részemre orvosság, és elveszek én; szelíd, és emberséges volna o, nem mutatna többé az Ő maga viselésében se’ nagyra tartást, se’ kevélységet, az a’ szívnek fölfuvalkodása , mellyet a’ boldogulás , és fölemeltetés okozott néki, egyszerre leapadna: miért? azért, hogy nem egyébként tekintené Ö többé az ő szereníséjét, ha ezen magam’ ki- magyarázásával élhetek, hanem mint tetejét a’ meredek mélységnek, mellybe majdmajd bé- esendik , és hogy a’ helyett hogy szemefényét elvesztené attól, a’ mi ó mostan, azon sóhajtozna inkább, a’ mivé lészen.

Am éppen avval a kettős látással , és at-» yal a mik voltunk, és avval a’ mik leszünk mi, •él az Anyaszeutegyház kedves Halgatóim , e?