Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
( ) tziatartás által föláldoznunk az Istennek a’ mi testünknek puhaságát ’s kényességét ; és arra kötelez minket a’ föladása annak a’ hamunak, melly jelenti nékünk, vagy inkább már megérezteti velünk , a’ halálnak elkerülhetetlen szükséges voltát: az lészen a’ második rész, Léleknek maga megalázása a’ penitentzia tartásnak igája alatt, testnek sanyargatása a’ penn tentzia tartásnak gyakorlásában; két gyümöl- tsök, mellyeket termesztenünk köll szentül élvén avval a’ Lelki Atyáknak áldása által fölszen-» teltetett hamuval, és gondolkodván a’ halálról, mellyet nékünk olly megindító czeremónia eszünkbe hoz. Figyelmezzetek. ELSŐ RÉSZ. A’ mint hogy hitünk tartja , hogy a’ kevélység volt a’ legelső bűne az embernek, és még most is kútfeje s eredete minden bűnnek: Minden bűnnek kezdeti a kevélység; (A) nem köll tsudálkoznunk azon , hogy ugyan az a’ kevélység volta képpen való akadálya légyen, a’ penitensziatartásnak, mellyet az Isten a’ végre rendelt, hogy orvossága legyen a’ bűnnek, Kimagyarázorn magamat: Ha az ember, megmaradván a’ boldog állapotban, mellyben teremtette ötét az Isten > annak az alázatosságnak határi között maradott volna, melly néki mint égy természet szerént való volt, mivel az alázatosság semmi nem egyéb , hanem önnön magának tökélletes ismérése, ámbár minémű hasz-f not vett volna ő vagy a’ természettől vagy a’ malaszttól , soha nem forgott volna annak ve-< szedelmében, hogy vissza élt volna azzal, ant ............... (A) Eccli. 10. 15.
