Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

és ha más képpen élünk azokkal, megveszte* getjük mi azokat.

Hogy megértessem veletek az én gondo- latomat, nem fogok én beszélleni néktek azokról a’ véletlen esetekről , azokról a’ szomorú történetekről , niellyeket olly gyakran látunk ; semmit se’ fogok szóllani néktek azokról a’ sze- rentsétlenségekröl, s szomorú változásokról, jnellyeket világ hanyatlásának s boldogtalan- ságinak nevezünk , a’ hol ugyan azon bötsűle- tek , mellyek eleinte örömnek okai voltának nekünk , egyszerre elenyészvén ’s elveszvén, a’ bánatok miatt, mellyeket hagynak azok nékünk, kínok s halálos büntetés helyet szolgálnak nékünk. Nevessük mi okul a’szej-entsének , mos- tohaságát, me Ily megirigyelvén, hogy úgy mondjam , hogy föl emelt minket, és mint egy tulajdon munkájának ellensége lévén, annak gyúlölségét ’s irigységét nagy önnön maga hamar reánk vonja; olly képpen, hogy azok a kegyelmek annakutánna unalmaknak , utálatoknak , háborgásoknak , ’s keserűségeknek ki mérhetetlen kút fejekké lesznek; jobban tudjátok ti azt mint mi, és ha én arra bizonyságokat keresnék, nem akarnék másokat, hanem tönnön magatokat, Állapodjunk meg tehát annál, a’mi ebben a’ dologban leg valóságossabb; tegyük »’keresztény embert állandó s mindenkor egyenlő boldogulásban lenni, és lássuk ha azért, hogy ő nagyobban föl emeltetett, igérhet-é magának köllemetessebb ’s alkalmatossabb életet. Azt állítom én , hogy ugyan azon okból semmisints az életben olly keserű , a’ mit ne kölessen várnia, se olly nehéz, a’ minek elviselésére késznek ne kölessen lennie: miért? íru' ezek annak a’ próbái , halgassátok azokat; azért, hogy a fölemeltetés, mebyben Ő vagyon , ko»

“ ( 488 ) —