Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

— ( 4S7 ) — HARMADIK RÉSZ.

A’ világ soha nem Fog megeggyezni abban ; de akár mi módon itélljen a’ felöl a’ világ, örök igazság az, melly fönn fog állani mindenkor , hogy a' bötsületeknek tisztességi, ámbár alkalmatosuknak lenni látszatnak arra hogy a’ mi kívánatosságunknak hízelkedjenek, jól föl vévéu nem egyebek mind az által azok, hanem szenvedésre való kötelességek. A’keppen, mikor azok a két Atyafiak, a’ Zebedaeus’ fiai, az Isten’ FiátúJ az Ó Országának első helyeit kérték, és azt hitték, hogy ottan megelőzött boldogságot köll találniok, az Üdvözítő jól tudta ki szabadítani ókét a’ tévelygésből azon felelet által, mellyel adott nékik: Megihatjátok-e a pohárt, mellyet én megiszom. (A) Megihat - játok az én kínszenvedesimnek poharát? értésekre adván, hogy az eggyik elválhatatlan a’ másiktól, és hogy az az elöl üllés , mellyrólok hamis adiát formáltak magoknak, nem egyéb volna nékik, ha azt megnyernék , hanem munkáknak, san yarúságoknak, s keresztnek bov- ségessebb mértéke: Az én pokaramot megisz- szátok ugyan. Köll nekünk, Atyámfiái, úgymond Szent Ágoston, keresnünk annakután- na a’világban , és lehet reménylenünk ottan, ezen föltételtúl mentt bötsűleteket ? az az tiszta bötsúleteket , mellyek ne legyenek egyelítve, vagy rakva is, sanyarúságokkal ’s bajokkal? Ha vágynak ollyanok,a’ mennyországnak vágynak azok hátra tartva: a’ földiek más nemúek, és az Isten nem egyéhkint teszi azokat elünkbe hanem mint keserűségnek poharát ; ha más képpen szemléljük, nem ismérjük mi azokat,

(A) Matth. 20. 22.

*