Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 417 )

macában szemléljük , föl nem vévén aT segítségeket, mellyek olly bővségesek abban.

Mert azt mondani, hogy azok a’ segítségek hibáznak mi nékünk midőn kérjük is azokat ; azt mondani , hogy mind azok a’ nagy ígéretek, mellyeket az Is'en tett nékünk hogy reánk önti az ó lelkének tellyességét , nem megynek szint’ addig, hogy adna 6 mi nekünk mivel föntartanunk gyönyörűséggel ’s örömmel az ó parantsolatinak gyakorlását ; azt mondani, hogy a’ kegyelem’ törvényének az írott törvénynek fölötte lévő elsősége semmivé válik, és hogy Krisztus Jésus’ megváltásának ’s halálának minden foganatja az volt légyen, hogy megsúlyosította az Ur’ igáját: ah ! Keresztények, azok szint’ annyi káromlások volnának az Isten’ jósága 's hívsége ellen. Mi hibázik tehát nékünk? kettő hibázik: igaz hit, és élő reménység; az eggyik, hogy Istenhez ragaszkodjunk, a’ másik pedig, hogy bízzunk az Istenben* Mert eggyesúlvén Ő vele mind eggyike mind másika által , a’ mi erőtlenségünket meggyöz- hetetleu erősséggé változtatnánk, a’ mint a' Próféta mondja: A kik az Urban bíznak, meg- változtatják er ej eket; (A) kezdenénk mi járni, futni , repülni mint a Sasok : Szárnyok kel, mint aí Sasoknak , — járnak, és nem fogynak. (B) De mivel mi elválunk tőle, mindenkor erőtlenek ’s lankadozók, mindenkor kedvetlenségben ’s ízetlenségben , mindenkor ki- tsiny szivűségben ’s kétségbeesésben maradunk, mint ha az Evangyéliom nem volna kegyelem’ törvénye, és a' kegyelem’ törvénye nem egy- gyengetett volna meg minden nehézségeket.

(A) Isa. 40. 31. (B) Ibidem.

_ Nagy Böjti II. íiönyv. D d

tf