Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 403 )

dezem ha nem okosságos-é, hogy egy bötsű- letes ember kész legyen mindent szenvedni inkább, mint sem egy tsunynságót és hitetlenséget elkövetni ? de én kérdezem , ha nem okosságos-é, hogy egy hadi ember ezer alkalmatosságokban magát, mint föláldoztatásra , és halálos tsapásnak vevésére mindenkor kész áldozatot, áldozza föl inkább, mint sem hogy kötelességének eleget ne tegyen ? Nem tsak okosságosnak találja , hanem bötsuletének ’s dütsdségnek tartja o azt. Mit, Atyámfiái, kezdi újra Szent Ágoston , tehát az Istenért szenvedett mártyromság bolondságnak, a’ világért szenvedett mártyfomság pedig jó erköltsnek fog tartatni ? Az ember okossága neheztelni fogja megismerni kötelességét az eggyikének, midőn azomban jóvá hagyja ’s meghitelesíti kötelességét a’ másikának ? Nem, nem, Keresztények , semmi sints abban , semmi minden egyébben , a’ mi ne légyen ment a' mi bírság- lásunktól; legyünk okosságosok , és megfogjuk vallani, hogy a’ Krisztus Jésus’ törvénye még okosságcsabb mint mi, adjuk meg magunkat jó lélekkel mindennek, a’ mit az okosság rendel, nem lesz többé az Evangyéliomi törvényben semmi, a’ mi megsértsen minket; mert ha az megsért minket, azért sért meg, hogy nagyon alá vet bennünket az okosságnak , és semmit sem enged a’ természeti indulatunknak. Vegyétek észre, ha tetszik; nem mondom én, hogy a’ Keresztényi törvény semmit sem ád hozzá az okossághoz, az a’ Pelagyiánu- sok’ tévelygése: hanem mondom , hogy az nem ód hozzá az okossághoz semmit, a’ mi azt meg ne tökélletesítse, a’ mi azt föl ne emelje, a’ mi azt meg ne tisztítsa, és a’ mit önnön maga az okosság meg nem erősített volna, ha önnön

C e a

i«