Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

Cm)

az én kimúlásomnak ideje közel vagyon ; (A) mintegy áldozat vagyok én , melly nem sokára fölfog áldoztatni, és melly fölvette az áldást az áldozatra; az utolsó kimúlásomnak üdeje közel- get, és úgy látszik, hogy itt vagyon már az: ha az Isten egy Angyalnak szolgálatja által megjelentené nékünk , hogy az holnap lészen, mit tselekednénk mi.'* vagy inkább , mit nem tselekednénk mi ? Egyedül ebben az adiában , mellyet én élőtökbe teszek, és melly azomban tsak föltétel, ámbár merő föltétel az, vagyon mindazáltal ebben a’ szempillantásban, melly- ben beszéllek néktek, nem tudom mitsoda, a’ mi megindít minket, a’ mi érdekel minket, a’ mi bátorít minket; tselekednénk mi mindent, és tselekedvén mindent , sóhajtoznánk még azon, hogy igen keveset teszünk; távol legyen hogy megtágulnánk, olly fölötte valóságokra vetemednénk inkább, mellyeket mértéklenünk köllene. Nints az a’ mulatság, azok a’ gyönyörűségek , az a’ játék, melly elszéllesztene minket; sem az az alakjáték , társaság, gyülekezet, melly magához vonna minket; sem az a’ reménység, az a’ haszon, melly lekötelezne minket; sem az a’ természeti indúlat, kötés, hozzá ragaszkodás, melly letartóztatna minket. Egészen öszve szedett érzékenységűek, és mint egy egészen elmerülitek lévén önnön magunkban , vagy hogy jobban mondjam, egészen Öszve szedett érzékenységűek , és mintegy egészen elmerülitek lévén az Istenben, megholt- tak lévén a’ világnak, és minden ö javainak, minden hiúságoknak , minden világ’ mulatságinak, nem lennének többé nékünk gondolatink egyébért, hanem tsak az Istenért, se’ kívánsá(A) 2. Tini. 4. 6.