Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

< 4* )

gink egyébért, hanem tsak az Istenért, se' életünk egyébért , hanem tsak az Istenért ; nem lenne egy szempillantás, melly ne szenteltetne föl néki, egy tselekedet, melly ne szenteltetne meg a’ legtisztább ’s legbuzgóabb szeretetnek érdeme által, és a’ mint történik, hogy egy elemento m , ahoz képest, a’ mint vissza tér az Ö közép pontja felé, sebesebb mozdulással siet oda , azon képpen, mennél inkább előbbre mennénk a’ mi tzélunk felé , annál nagyobban érzenénk nevelkedni a’ mi serénvségünket s buzgóságunkat. Ezt a’ szemlátomást való tsudát a’ halálnak jelenlétele mívelné, és miért nem míveli azt mostantól fogvást? Nem elég világos szókkal magyarázta ki magát ? és kevesebb foganatossága vagyon az Isién’ igéjének, mint egy Angyal’ szavának ?

Akarjátok tudni, Keresztények, miként beszéli, és kivált mikéntmívelodik egy ember, a’ ki közelről látja a’ halált, és a’ ki az ő eszmél- letinek tárgyát tsinál abból ? Halgassátok a’ Szent Királyt Ezekiást, és alkalmaztassátok magatokat ahoz a’ példához. Mondottam én, föl- kiálta Ő mélyen megalázván magát az Isten előtt, mondottam én a’ futásomnak közepette, elmegyek a’ pokol’ kapuihoz, az az, a’ Szerit Eélek’ szava szerént a’ halál' kapuihoz : Én mondék: az én napjaimnak hözepin a pokol kapujához megyek : kerestem esztendőimnek maradékját, (A) és megismértem, hogy kevés üdo múlva elköll hagynom ezt a’ földi lakást hogy által vitessek más hová, mint által vitetik egy jüh pásztornak a’ hajléka eggyik mezőrűl a’ másikra : Az éji életem elvitetett, és eg gybe

(A) Isa. ,38* io.