Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
9 ságnak igájától föl szabadhatott hevén, vétkes és gyalázatos egy puhaságba esnék én. Okosságos az, hogy a’ boszuáliás tiltva legyen nékem; mert mi volna az ha kinekkinek szabad volna eleget tenni az Ő nebeztelésinek ? és mínémű fölötte valóságra nem vinne minket egy vak természeti indulaté Okosságos nem tsak az, hogy a’ boszuságokat, mellyeket már szönvedtem, elfelejtsem, hanem hogy kész legyek még újakat is szenvedni, és hogy ezer esetekben; mellyekben az én erőtlenségem elvesztetné velem a’ szeretetet, ha az én kivánsági- mat megátalkodva minden keménységgel sürgetném, hátrább hagygyak kívánságimbóJ, és elálljak kérésimtól: miért { azért, hogy a’ szeretet föllebbvaló rendű jó , mellyet nem köll veszedelembe vetnem semmi más jóért; azért, hogy nints semmi, a’ mit ne köllessen föl áldoznom, hogy megtartsam a’ mulasztót , melly a’ felebaráti szeretethez elválaszthatatlanul hozzá kötve vagyon. Okosságos az, hogy az a‘ felebaráti szeretet szintén az én leghalálossabb el- lenségimre is kiterjeszsze magát, mivel nem szólván a’ léleknek nagyságáról, arról a’ vitézi s keresztényi nagyságról, melly kitetszik az ellenségnek szeretetében , és a’ szolgálatokban, njel- lyeket. tesz néki az ember, a’ hit tanit engem, hogy az az ember azért hogy ö ellenségem nem kevesebbé Atyámfia is nékem, és mivel másképpen magamis várnám, ha ellensége volnék az Istennek, hogy az Isten irgalmassággal lenne hozzám , és az ó malasztával megelőzne engem. Mert miért volnék én kényessehb mint ó az én érzeményimben ’s hajlandóságomban? Okosságos az ama’ viszontaglás által, melly eleinte igen tsudálatosnak ’s tsúfosnak lenni látszik, hogy gyűlöljem a’ jóbarátimat, rokonimat, és — ( 399 ) — Uf
