Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

mázhatják mi bennünk azt az egyenlő magunk viselését, melly a’ Keresztényi okosságnak jele. De mikor a’ halálról elmélkedünk, elöl látjuk mi azt* és elől látván azt, elejét vészük az ö- rökké való bánatoknak , mellyeknek mindenkor ugyan azon szörnyűségek nem tsak elegendő, hanem mindenható arra, hogy megállítsa a’ mi elménknek szökdözésit , és hogy meggátolja, hogy a’ kívánatosság megne vakítsa, s megne győzze azt. Am itten diadalmaskodik az Igazak’ okossága az istentelenek’ vakmerősége fölött. Mert végtére, Atyámfia, mondanám én Szent Jerónymossal egy világi szabad hitűnek, ámbár miként megkeménykedett légy te a’ te bűnödben, ámbár minő bé- keségesnek kívánjál te látszatni elkövetvén azt, ámbár minő elme’ erősségét mutassál te, midőn magadat arra eltökéllened köll, az a’ te boldogtalanságod , nem szállhatsz te magadba a’ nélkül., hogy ne hozzad már önnön magad ellen ezt a’ szomorú szententziát: én most egy lépést fogok tenni, melly engem legkegyetle- nebb kétségbe fog ejteni, legalább holttomkor, és mellyet akkor helyre hozni akarnék ezer életeknek föláldozása által.

Tudora én, hogy a’mennyire kitelik tőled, elfojtod ezt az érzeményt ; de azt is tudom , hogy nints mindenkor hatalmadban meg- menekedned attól; tudom én, hogy az a’ gondolat elődbe tűnik akaratod ellen is, akkor is, mikor legnagyobb igyekezetét teszel annak el- tá\ oztatására ; tudom én, hogy az szintén a’ te gyönyörűségidnek közepette is , a’ világnak mulatsági ’s vígassági között, látszató képpen legboldogabb szempillantásokban, eláll ’s há-< borgat téged , és hogy a’ lelked' rejtekében usorával megfizetteti veled azt a’ hamis tsendes