Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

— C i5 J ^

békésedet, melly nem egyébben, hanem tsa* Járd külső látszatokban áll: de én, ki megakarom oltalmazni magamat azoktól az i jede zésektől ’s titkos nyughatatlanságoktól, mit tselek- szek? szeretek foglalatoskodni a1 halálról va!óf megemlékezésben, hogy szúrós, és alkalmatlan egy futdalás ne gérjessze föl azt én bennem magam ellen. Elejét veszem én gondolkodás által holttomkor teendő mindén bánatoknak, és a’ helyett, hogy azokat arra az utolsó órára tartanám, hasznosokká teszem magamnak azokat a’jelenvaló órában , megakarok indíttatni azoktól mostanában, hogy kétségbe ne ejtsenek engem holttomkor; az az* megakarom mostanában tölteni magamat avval az adi- ával: hogy mostan bánkódok én, hogy soha jie bánkódjak. Mondom éri mint á\ Királyi Próféta : környiíl vettek engem a halál' fajdal* mi. (A) Környűi vettek engem a’ halálnak fáj- dalmi, az ő bánáti, az ő kétségbeesési, megszállottak azok minden felől engem , és távol* legyen hogy védelmezném magamat azoktól azokban teszem inkább boldogságomat s báv torságomat; mert mit lehet nékem nagyobbat kívánnom , mint hogy bennem vagyon az y a mi nékem önnön magamról felel ,• a’ mi né keni minden tselekédetimnek regulázására minden lépésimnek megmérésére , azok’ min den köllemetlen következésinek leföd^zesere. s elkerülésére szolgáld Azzal mit félhetek , én : vagy azzal mibe nem kezdhetek én ? Halálról való gondolkodás legfőbb orvosság a’ mi természeti indulatink’ tüzének eloltására , legtsal- batatlanabb regula arra, hogy a mi tanátskozá- sinkban bátorságosan; tegyük meg a’béfejezésty

c *

(A) Psal.17.