Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
CS3 ) holttomkor a’ felöl, a’ mibe én ma belé kezdek ? a’ mit most akarok tenni fog-é háborgatni engem akkor? fog-é vigasztalni engem ? fog- é bizodalmasságot szerzeni ? fog-é bánatokat okozni nékem? jóvá fogom-é hagyni? fogom-e kárhoztatni azt ? Mert e’ kérdések közűi mind eggyihére vagyon nékünk önnön magunkban közönséges, de végve tó egy feleletünk , melly- re sokat lehet tartanunk; és az a felelet, hogy a’ nagy Apostol’ szavát ide alkalmaztassam , a’ halál’ felelete: Sót nékünk halálra való válaszunk volt. (A) Midőn mi az életnek állítási szerént okoskodunk , a’ feleletek , meliyeket önnön magunknak adunk, magunk viselésének rendetlenségében tartanak minket, melly tselekszi, hogy megbánjuk mostanában azt, a’ minek vigasztalnia köllene minket, és hogy tapsolunk magunknak a’ felöl, a’ minek gyöt- renie köllene bennünket: de a’ halálról való gondolkodás tellyességgel ellenkező erő által, mellyet a’ tapasztalás megéreztet velünk, helyre hozza , ha e’Képpen szóllhatok , mind azokat az érzeményeket ; nem szerez az nékünk örömet másért, hanem tsak azért, a’ minek a’ mi örömünk igaz okának köll lennie, és a’ mi az leend mindenkor; nem szerez az nékünk fájdalmat, és bánatot másért, hanem tsak azért , a’ minek a’ mi bánatunk’ s fájdalmunk’ igaz okának köll lennie, és a’ mi nem leend az többé boltiunkkor , minekutána az volt éltünkben. Az élethez ragaszkodván , tsak múlandó s változandó bánatokat fogadunk mi magunkban, mellyek kárhoztattatják velünk ma azt, a’ mit holnap jóvá fogunk hagyni; a’ honnan jön, hogy a’ mi bánátink is nem for(A) 2. Cor. í. 9. Nagy Böjti II. Könyv, C
