Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

C 3Z )

nyomorúságának is ; az Isten adott nekünk módot, és a’ mi nyomorúságunk ellent nem álI- ván, a’halairól való megemlékezésnek lehetett, és köllött bátorságba tennie bennünket az ellen. De ne vádolljunk abban mást, hanem a’ magunk’ hitetlenségét, melly eltávoztattatja •velünk magunktól azt az olly szükséges megemlékezést, mint ama’ küllemeden ’s gyűlöletes tárgyat, és elkerülhetetlen következés kép- pen kitesz minket minden tévelyedé.seknek, mellyekbe bévonatni hagyuk.magunkat.

Más égy haszon jön onnan , melly mint egy következése az elsőnek ; mert hogy böltsen tanátskozzunk , szükséges elejét vennünk a’ nyughatatlanságoknak, sokkal inkább a’ megbánásoknak , és kétségbe eséseknek, mellyek követhetnék a’ mi magunk’ eltökéllésit; mivel, amint Szent Bernárd mondja , a’ minek megbánás’ okának koll lenni, nem lehet az okos ember’ tanátsa. Honnan jöhet pedig olly hasznos foganat mint az ? ki tehet minket olly állapotba , hogy mondhassuk, ha akarjuk, minden szempillantásban ; olly részt választok én, mellyel soha nem fogom megbánni; a’ mit én tselekszek , örökkön fogom köszönni magamnak hogy azt tselekedtem : kiteheti meg azt, Keresztények? a’ gyakor élés avval, a mit én halál valóságos tudományának hívok: miért? jeles okát adja annak Szent Ágoston; azért, hogy a halál, úgymond azon Szent Doctor, az a tzel lévén, a’ hová az embereknek minden szándékik tzéloznak, ugyan ottan támadnak az ó legfájdalmassabb megbánásik. De azok megelőzésének titka az , hogy előzzük meg, a’ mennyire lehetséges, a’ halálnak szem- pillantását. És mi 1 eppen? kérdezvén önnön magunktól: minémü érzeményera lesz nékem

holt-