Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( *6 )

gyatrán megtévén, megelőzzünk e’képpen minden furdalásokat ’s minden háborgásokat, mel- lyek a’ nélkül követhetnék a' mi magunk' eltö- kéllésit. Elmúlaszthatatlan kötelességünk lévén arra. hogy magunk’ viselését az Isten szerént regulázzuk , vagyon-é valami oktatásunkra 's építésünkre nagyobban szolgáló , sőt nagyobban is vigasztaló mi nékünk mint ezek az igazságok? Figyelmezzetek.

Hogy mi jól tanátskozzunk, és jól tökéljük el magunkat, szükséges, hogy mindenkor szemeink előtt legyen az az utolsó“ vég, melly regulája mindennek, és mellyre következeridőül mindennek, a’ mit a’ világban elünkbe teszünk magunknak, mint szint’ annyi vonásoknak , a’ közép pontra tzéloznía köll. Értem én az u- tolsó vég által azt a' Jegföílebb való jót, azt az eggyetlen egy szükségest, azt az iidvözséget, mellyel szemeink elöl elvesztenünk soha nem köll, és meilytól minden tselekedetinknek vol- fa képpen s egyenessen függeniek köll. Kétel- kedhetetlen igaz mondás . és közönségessen megismértetett állítás az a' keresztényi erkoltsi tudományban. De mi annak a’ módja , hogy szemeinket mindenkor leszegezve tartsuk olly felemeltetett tárgyra mint az, és hogy annyi- ra vigyázhassunk magunkra, hogy életünknek mind egyik tselekedeíében megsajditsuk a hasonlatosságot , melly vagyon annak , nem mondom a' különös, és közel való véghez, melly mívelődtet minket, hanem a’ közönséges, és távolabb lévő véghez, a' mellyre köll mindnyájunknak ahétoznunk? az, kedves Halga- tóim, hogy szemléltjük s előre lássuk a' halált; a halál, akaratunk ellen is, eszünkbe hozza az egész örökké valóságot, melly azt követi; Szemeink’ elejébe közelítteti azt mint ama vilá-