Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

< 15 >

gyeníteni, a' reménységekért fog a’ halál föl forgatni: De híjába háborodik is. (A) Fáradozik ó, epeszti magát hogy öszve gyűjtsön ’á kintset rakásolljon ; az ö boldogtalansága az, hogy azt sem tudja , hogy kinek gyűjt i vagy ki veszi hasznát az o fáradozásinak, ha a’ ma* ga gyermeki-é vagy idegenek, háládatos örökö- si-é vagy háládatlanok, böítsek-é vagy tékozlók: fíintseket gyűjt , es nem tudja kinek gyűjti.

(B) Ezek az érzemények, melyekkel a’ Próféta megvolt töltve, és mellyektól hathatóképi pen megindíttatott, visszavertek ó benne min- den természeti indulatokat, és egy Királyiszékben üllő Királyból mértéklésnek példáját tettek;

Azt mi önnön magunk minden nap tapasztaljuk ; mert monddjunk igazat, Keresztények, ha nékünk nem kollene meghalnunk , vagy ha fölszabadíthatnánk magunkat attól a’ kemény szükségtől, melly írünket adófizetőkké tészen a’ halálnak, ámbár melly hiúságosok legyenek a' mi természeti indulatink , soha nem akarnánk mi megismérni azoknak hiúságát, soha nem akarnánk ellene mondani azon szereknek, mellyek hízelkednek azoknak , és mellyeket azok olly nagyon kívántatják velünk. Tenne bár valaki nékünk a’ felől hosszú beszédeket, móndaná bár újra mind azt, a’ mit mondottak a’ félól a’ Filosofusok, járna el bár abban okoskodásnak, és nyilván való megmutatásnak útján, mi azt mind hiúságossabb elme éles- séginek vennénk , mint sem maga a’ hiúság legyen' ^ mellyről volna a’ szó hogy elhitessen valaki minket. A’ hit, mind azokkal az indító okokkal eggyütt nem tenne többé semmit: menttek lévén attól a’ halálról való megemlékeM

(A) Ibidém. (B) Ibidéin.