Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

- c 16 ) résről, mélly mint ama’ kemény Ur megtartóztat bennünket a' rendben , böltsességnek tartanánk kívánságinknak kedve szerént élni, valóságosnak és igaznak lenni hinnénk azt mind, a' mit hamissal , és tündöklőt tart a’ világ, és az okosságunk önnön magunk ellen támadván , kezdene megeggyezni s eggyet érteni a’ természeti indulattal.

De mikor valaki mondja nékünk , hogy megköll halnunk, és mikor mi azt önnön magunknak mondjuk, ah ! Keresztények , a mi tulajdon szeretetünknek, ámbár minő éles elméjű legyen az, nintsen többé miyel védelmezze magát, megfegyverteleníttetik az e’ gondolat által; az okosság hatalmat vesz azon, és az ellentállás nélkül alá veti magát a’ hit’ igájának. Miért azt? azért, hogy nem tagadhatja többé az ö tulajdon erőtlenségét , mellyet a’ halálnak látása nem tsak lefödözi néki, hanem mégis érezteti vele. Szép külömbség, mellyet Aranyszájú*Szent János észre vett a’ többi Keresztényi gondolatok között, és a halálról való gondolkodás között. Mert, kérdezi azon Szent Doktor, miért tészen a’ halálról való gondolkodás erőssebb bényomást mi rajtunk , és miért ismérteti meg jobban velünk a’ teremtett javaknak hiúságát, mint sem valamennyi más meggondolások? Figyelmezzetek erre; azért hogy minden más meggondolások nem rekesztenek , magokban egyebet, hanem legföllebb arról a’ hiúságról való bizonyságokat ’s próbákat, a halál pedig maga a’ vagyonsága annak a’ hiúságnak, vagy a halál teszi azt a hiúságot. Piem köll tehát tsudálkoznunk azon, hogy a’ hálálnák különös ereje vagyon arra, hogy elválasszon minket mindentől, és ollyan volt a’ nevezetes béfejezés > mellyet tett Szent Pál,