Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

meg hátra vagyon néki hogy elljen: És a napim száma mennyi légyen hogy tudjam mi híjával vagyok. (A) Nem kételkedett Ő azon, hogy egyedül ennek a’ gondolatnak , meg költ halni, ne köllesen elegendőnek lenni az o leghevesebb természeti iridúíatinak eloltására. És valóban , monda ő igen rövid mértékre vetted. Uram, az én napjaimat; íme mérhetővé tetted a napjaimat, (B) és az által minden a' mi vagyok , és minden a’ mi kívánhatok vagy reményihetek lenni, nem egyéb, hanem merő semmiség Te előtted : És az én mi'voltoru mint a semmi előtted. (C) Én előttem az a’ semmiség valami, sőt minden, dé Te előtted az, a’ mit én mindennek nevezek, öszve kever redik, és elvész abban a’ semmiségben; és a’ halál, mellyet minden élő embernek úgy köli tekintenie, mint Istentől elvégeztetett elkerülhetetlen sorsát , közönségesen , és kivétel nélkül minden javakból, mellyeket ő bír, minden gyönyörűségekből , mellyekkel él, minden nevezetekből, mellyekkel dütsőíti magát, hiúságnak mint egy feneketlen mélységét tsi- nál: IVlindazáltal merő hiúság , minden élő ember. (D) A’ világi gyönyörűségekben me- rültt ember nem eggyez meg abban, és tetteti magát mint ha nem tudná azt , de azért iß az az, hogy az ő élete tsak árnyék, és álló kép, melly eltűnik : Min d az ál tál mint az árnyék elmúlik az ember. (E) Háborog Ő, és mint világ fiai szüntelen való nyuglíatatlánságban vagyon; de haszontalanul háborog Ő ; mivel a nagy dolgokba kezdésekért fog a’ halál háborgatni , a tsempességekért fog a’ halál megszé(A) Ibidem. (B) Ibid. v. 6. (C) Ibidem. (D) Ibidem. (E) Ibid, v. 7.