Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 36 )

miket, megtérésiket, jó erköltsiket , buzgósá- gikat, sanyarúságikat. Azért rendeltettek az Ó Ünnepik, és azért újítatik meg nyilván minden esztendőben az emlékezete annak, a’ mit ók az Istenért tettek, hogy soka el ne vesszen az, és hogy azok a’ Szentek, azok az Istennek Vá- lasztotti esztendők századjáról esztendők’ századjára, nemzetségről nemzetségre tiszteltessenek. Meddig a’ Krisztus Jésus’ Anyaszentegyháza fönn fog állani, (az pedig mindenkor fönn fog állani , mivel a’ pokol1 kapuji soha erőt nem véendenek rajta) az a’ Szentek’ tiszteleteis, és bötsulete fönn fog állani. Azt nevezem én az ó dütsoségek’ örökké valósága’ sugarának, és mint egy az ó jutalmok’ örökké-valósága’ meg- elóztetésének. A’ világ’ fiainak dütsósége lassanként meghal, és velek eggyütt eltemettetik : tesznek ók az ó üdejekben egy kis zörgést, de mivel az ó, üdejek meghatározott, az ő emlékezetek , úgymond a’ Szentírás , végtére azzal a’ zörgéssel eggyütt elvész : Zörgéssel veszettel az ó emlékezetek. (A) Hányák a’ Nagyok , kik valaha a’ világnak Vitézi voltának , és kikről senki nem szóll, senki nem gondolkodik többé ? Az ó dütsoségek , melly tsak egy üdóre volt, elenyészett, mint a’ füst; a’ Szenteké soha nem fog elveszni. Meddig az Isten Isten lesz, az ó emlékezetek áldásban ’s tiszteletben lészen : örökkön tisztelteim fognak a’ te jó barátid , ó én Istenem! azért, hogy a’ te barátid lévén , és azok lenni soha megnem szűnhetvén, nem fognak soha megszűnni méltók lenni a’ tisteletekre, mellyeket mi teszünk nékik , és véghetetlenűl többeket érdemelni, mint sem mi tehessünk nékik.

(A) Fsai. 9. g.