Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 37 )

Drága jutalom! bötsűlhetjük-é mi azt ele« gendő-képpen ? A’ minek köll vigasztalással megtöltenie minket, ha lélek , és szív szerénfc Keresztények vagyunk. Nem-é az az a’ gondolat, hogy az a’ jutalom hátra vagyon tartva nékünk a’ mennyben ? Mert jaj nékünk, ha a’ mi jutalmunk tsak erre a’ világra volna, és ha mi azok’ számából volnánk, kikről Kristus Jé- sus mondá az Evangyeliomban : Elvették jutalmokat ! (A) Jaj nékünk, ha a’ mi neveink, sí helyett hogy a’ mennyben volnának írva, tsak a’ földön íratnának ! mivel a’ Szent Léleknek isteni jelentése szerént, a’ földön írva lenni, az egy átoknak jele: Uram, Izraelnek reménsége mindnyájan a* kik téged elhagynak megszégyenül- nek , d t'dled eltávozók , a' földre irattatnak : (B) Ellenben, ha mi a’ világban legboldogtalanabb, ’s leggyűíöletesebb emberek volnánk, ha az Istennek kegyelmében vagyunk , örvendjünk azon, hogy a’ mi nevünk a’ mennyben vagyon írva , és emlékezzünk meg, hogy egy a’ legbizonyosabb jelek közűi, mellyek lehessenek nékünk a’ felöl; az az: hogy gyötrelmek, és Ínségek által próbáJtatunk e’ földön: Örüljetek pedig azon, hogy neveitek írva vannak mennyekben (O Ámbár mi képpen nyomatassunk el a’ szenvedésektől, ’s kínoktól, vigasztaljuk magunkat az által, a’ mi Szent Pált vigasztalta , és alkalmaztassuk magunkhoz az érzeményt, mellytol ö által hatva volt, midőn mondotta: Ä mi most d mi háborúságunkban egy szempillantásig való, és könnyít fölötte igen fó módon a* dütsoségnek Örökké való nagy voltát szerzi mi bennünk, (D) Az az: ez élet’ jelen való ’s könnyű háborúságinak olly rövid szempillantása, az az: az a*

(A) Mát. 6.2. (B) Jer. 17. ig. • (C) Luc. 10. 20. (D) 2. Cor. 4. 17.

i