Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( «Bi )

kötelesnek lenni magamat; végtére, ha azért , hogy bé ne ereszkedjek olly visgálásba, melly gyűlöletes, de üdvözséges és szükséges háborgást okozna nékem, megelégszem ama’ hirtelen általlátással ’s Ielki-isméretemnek nehézségire megtompulok inkább, mint sem hogy megvilágosítanám azokat; ha én e’képpen viselem magamat, ah, az én penitentzia-tartásom nem egyéb , hanem tsudás, és Istentől kárhoztatott penitentzia-tartás! miért? azért hogy az nem egyenlő , a’ mint köllene lennie, az Isten’ ítéletével. Az Istennek, és nékem két nehezékünk , két különböző mértékünk vagyon ; és azt nevezi a’ Szent írás hamisságnak s utálatosságnak.

Valóban, Keresztények.1 másképpen fog ítélni minket az Isten; az a’ tág és lágy mód, mellyet mi tartunk magunkra való nézve a’ pe« nitentzia-tartásban, nem az az, mellyet az Is-> ten fog követni az ő ítéletében ; ha az úgy volna, híjában akarná valaki véghezvinni azt, hogy féljünk mi attól, híjában okozott volna az a’ Szenteknek, és okozna még a’ jó erköltsű telkeknek olly nagy rettegést; mert ha az meg- eggyezhetne minden mi kémélletünkkel, minden mi kendózetinkkel, minden mi könnyeb- bítésinkkel, mi volna akkor abban olly rettenetes , és miként volna igaz az, hogy az Isten ítéleti olly távol vágynak az emberek’ ítéletitől ? de a’ hit nem enged hizelkednem magamnak illy híjában való reménységgel; mert szünet nélkül jelenné teszi nékem e’ két voltaképp pen való igazságokat, t. i. hogy az Isten’ ítélete véghetetlenűl kemény , hogy az Isten’ ítéletének az én penitentzia-tartásom’ formájának ’s regulájának köll lennie; a' honnan, akaratom ellem is, behozatja velem, hogy ^z én peniten-