Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

es

bár mindenható , a’ mint egy szent Atya mondja , még is nagyobbat, drágábbat és betsesebbet nekünk nem tehetne. O maga által leg tökélletesebb, és véghetetlenül boldog, boldogsága telyeséggel független lévén az ö teremtéseitől. Az embereknek idvessége ahoz semmit se tehet, úgy azoknak el kai’hoztatása se vehet el abból semmit, és azt meg nem kissebbitheti. És még is Idvességünkért az Isten mind azokat tette, a’ mit abban az esetben tehetett volna, ha az ő boldogsága, a’ miénktől fügne. Mert ha az Isten nem lehetne másképp semmiképpen , hanem tsak a mi meg váltásunk által boldog , vehette volna e’ azt nagyobb , és drágább áron , és hintsen, mint az ő egyetlen egy fián i a’ kit meg alázván egész egy idétlen, ’s nyomorult gyermeki kornak tsekély állapotjáig — egész a’ halálig, és pedig a’ leg betstelenebb halál néniéig , a’ keresztre való fel feszítésig ! Istennek kellene lennünk, hogy a’ szeretetre olly annyira méltatlan embert, illy felettébb szerethetnénk, és azért igen igazságtalanok, háladatlanok , és önnön boldogságunknak ellenségei lennénk , ha telyes bizodalommal nem volnánk az Istennek jóságához , a’ ki hogy meg mutassa, melly felette szeret minket, érettünk többet tesz, mint a’ mit valaha mé- részlettünk volna vagy gondolni, vagy tőle kívánni. — Mert tegyük fel bár, hogy ö meg engedte volna nekünk, hogy a’ mennyire az emberi elme fel érheti, az isteni szeretetnek leg nagyobb jelét, és leg bizonyosabb Zálogát kérhessük tőle, ki mérészlette volna közülünk szeretetének, és hozzánk viselt jó akaratjának bizonyításául tőle azt kívánni, hogy fiát, a’ ki vele egy igaz Isten, egész a’ semmiségig meg alázza ? azt minden emberi ügyefogyott nyomorúsággal telyes tsetsemös gyermekké , leg szegényebb , és leg álább való emberi é tévén, a’ ki mindennémü fájdalmakat gyalázatokat, és utoljára leg tsúfosabb halált szenvedett, fel fe-