Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

♦«3 t«

szittetvén két lator közt a’ kereszt fára, el hagyatván az Istentől, az ő Attyától 5 és az emberektől mindenféle szidalmazásokkal, és átkokkal illettet- vén ? ki, ugyan ki az, a’ ki az Istentől hozzánk való szeretetének illyen próbatételét mérészlette volna kívánni ? — Juthatott volna e’ valaha illyen kívánságnak tsak lehetsége is az embernek eszébe ? vagy jöhettek volna e’ magok az Angyalok valaha illyen gondolatra ?

5. Azonban a’ mit soha se mertünk v*olna kérni, se még tsak gondolni is, azt az Isten magától megtette. O oda adta nektek egy szülött liát, azt meg alázta, mint leg alább való embert, meg hagyta betsteleníttetni, és érettetek fel áldozta, sőt még mindennap oda adja néktek, és értetek fel áldozza a’ szent mise áldozatban. O megadatik néktek az általa tökelletesen A'éghez vitt szentséges titkainak minden érdemeivel és gyümöltsével a’végett, hogy ötét mindennap fel áldozván, néki egy véghetetlen foganatos áldozatot mutassatok bűneiteknek meg botsátásáért, és mind azon malasztoknak meg nyeréséért,mellyekre még éltek,szükségtek vagyon,melly áldozatnak be nyittatása végheletlenül kedvesebb az Istennek, mint ha néki ezer világot áldoznátok fel, ha bár ezek a’ Világok mind tele lennénék is a’ leg első Seraphimoknak szentségével bíró tei’emtmé- nyekkel. Mert ezer tiszta Seraphim Angyalokkal népesített Világ mi lenne a’ Kristus Jésushoz képest ? sokkal kevesebb, mint egy homok szem.

6. Mi gátolja tahát, ó keresztények! a’ ti tö- kélletes Istenhez való bizodalmolokat ? Azt könnyen ki ki általiáthatja, melly igen nagy nyereség az, ha ez embernek pártfogója a’ királynál a’ fejedelemnek tulajdon fia. Azonban ki foghatja azt meg, melly idvességes legyen az, hogy Kristus Jésus a’mennyei atyánál az Istennél a’ mi közbenjárónk, fő papunk, szószóllónk, és engesztelő áldozatunk ? Lehet e’ valami, mellyet közbenjárása által meg ne nyerthet89