Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
»»»dm ratja , és ezen bizodalomnak annál elevenebbnek kell lenni, mennél elevenebb fog lenni a’ mi bűnös, nyomorult állapotunknak, és méltatlanságunknak érzése , minthogy ez a’ leg jobb mód az Isteni irgalmasságban való részesülésre. 4. Esmérjük meg tehát leg alább egy résziben a’ mi gyarlóságunkat, és méltatlanságunkat, minthogy annak mélységébe eszünkel nem hathatunk. De egyszersmind el ne felejtsük az Istennek vég- hetetlen irgalmasságát is, a’ ki azt akarja, hogy az ö olly annyira bűnös, ügyefogyott, és érdemeden teremtései ötét Attyoknak nevezzék. — Egy Fejedelem, de mit mondok, Fejedelem, egy Tanátsbéli, úgy mond Sz. Ágoston, igen meg bántódnék, és nagyon meg betstelenittetnek tartaná magát, ha egy nyomorult szegény rongyos koldus magát azon Király , vagy Tanátsbéli fiának nevezné. Es a’ Menynek, földnek Ura, az Angyaloknak és embereknek leg felségesebb Királya nekünk meg engedi, sőt szorosan parantsolja , hogy ötét Atyának nevezük. „Lássátok, minémü szeretetet adott nekünk az A- tya, hogy Isten fiának neveztessünk és legyünk (a) — Tsudáljuk az Istennek illy határ nélkül való sze- retetét, mert valójában semmi sem méltóbb a’ mi álmélkodásunkra. Hívjuk az Istent Atyának, mint hogy maga parantsolja, de az alázatosságnak tsu- dálkozásnak, tiszteletnek, és bizodalomnak indulatjával , a’ mit az Anyaszentegyház a' Mi Atyánkot meg előző bévezetö könyörgésében e’ következendő velős szavakkal fejez ki: A’ te idrességes pa- rantsolatod, és isteni tanításod által fel bátorittat- ván ; és meg taníttatván , hozzád mérészlünk egész bátorsággal, és bizodalommal könyörögni mondván : Mi Atyánk, ki vagy a’ mennyekben ’s a’ t. 85 *) Ján. I. s, i.
