Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

86

A’ Kristus Jésusnak közbenjárásáról.

1. Az isteni hatalom, és irgalmasságnak meg esmerése nem elég a’ keresztény reménység fun- damentomának meg vetésére , hanem arra szükséges a' Jésus Kristus közbenjárásáról való hit is, minthogy tsak ö általa közelíthetünk az Istenhez , és részesülhetünk az ö sz. irgalmasságaban , és malasztjában , és pedig ki nem látja , melly nagy részt reményihetünk vehetni azokból az Ur Jésus Kristus által ?

2. Az Isten nem adhatott nekünk nagyobb , és hathatósabb indító okokat a’ reménységre , mint midőn Szent Fiát nekünk közbenjárónknak, Fö Papunknak , békéltető Áldozatunknak, és szószóllonk- nak adta, meg parantsolván, hogy ezen kimondhatatlan ajándékot tulajdon kintsünknek tekéntvén, annak hasznát olly mértekben vegyük, a' miilyen nagyok, és kiterjedésük lesznek a mi szükségeink, és kötelességeink ; mivel mi abban azt mind fel találhatjuk , a’ mit kívánhatunk , úgy mint: az elmének meg világosodását, a’jónak művelésében fáradhatatlan erőt, igazúlast, viseletűnknek szentségét, az isteni malasztban való állandóságot, és a’ mennyei ditsőséget; minthogy az Úr Jésus Kristus, egy minden , többi malasztbéli ajándékokat, és kintse- ket magában foglaló véghetetlen nagyságú ajándék. Az Isten , úgy mond Sz. Pál, az ö tulajdon liának sem kedvezvén, hanem mindnyájunkért oda adván, mi módon nem ajándékozott volna is vele nekünk mindeneket? (a) O úgy adta nekünk az ö Sz.Fiát, hogy ö legyen közönséges kipótolója , és helyrehozója mind a’ mi híjánoságunknak, gyarlóságainknak,

III. $.

a) hóin. 8. 3*,