Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
»»♦a««'« azért, mivel az ö egész jóságok egybe vettetvén az Istenével, meg nem érdemlik a' jóságnak nevezetét, és mivel senki sem jó, tsak az Isten egyedül ? Nem azt értette e’ Jésus ezen igéivel is : „Ne hívjatok senkit Atyátoknak e földön, mert egy a’ ti Atyátok, ki menyekben vagyon ?“ (a) Melly által ugyan nem akarta nekünk meg tiltani; hogy azokat Atyánknak, és Anyánknak ne hívjuk, kik bennünket szültek, annál is inkább, mint hogy ö maga is meg adja nekik ezen nevet, és az Apostolok is gyakran úgy nevezik azokat; hanem tsak azt akarta nekünk az által meg mutatni, hogy ez a’ szó: Atya vagy A- nya, melly mind a’ kettő jóságot, és ápolgató igaz szeretetet tészen, tulajdonképpen tsak az Istent illeti, és hogy a’ leg nagyobb jósága és szeretete a’ mi szüléinknek tsak árnyék , a’ mi mennyei Atyánkéhoz képest. Menyire meg bántják tehát ezen mennyei Atyát azok, a’ kik olly keveset nyúgodnak meg, és olly keveset bíznak minden környülállá- saiban, kiváltképpen, a’ mellyek örökké való boldo- gülásokat illetik, az ö véghetetlen szeretetébe ? holott azokban, a’ mellyek ezen múlandó világi állapotokat érdeklik, olly nagy bizodalommal viseltetnek testi Attyokhoz, és Annyokhoz, kiváltképpen ha a’ Világnak értelme szerént, gazdagok, és hatalmasak. — Voltak némelykor a’ természettől olly elfajzott Atyák, és Anyák, a’ kik elfojtották magokban a’ gyermekeikhez természettől vonszó szeretetnek édes érzékenységeit. — De mi, leg nagyobb szere utsénkre soha se félhetünk attól, hogy menyei Atyánk rólunk meg felejtkezzen , a’ miről is minket ezen feletébb való szeretettel telyes igékkel bizonyossá tesz. „Váljon el felejtkezhetek e’ az Asz- szony a’ magzatjáról, hogy ne könyörüljön az ö méhe fián, és hogy ha az el felejtkezne is, de én 83 a) Matt, 23. i). F 2
