Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

a’ leg kegyetlenebb balálra az örök halált érdemlő meg sértői által, — a’ bűnösök által ítéltetvén ; ötét magát mindnyájokért egy közönséges Szenté, és Igazzá tette , el rejtvén ö benne egyedül a’ mindnyájokat illető szentségnek és igazúlásnak egyetlen egy kútfejét — meg éreztette vele az egész isteni szentségnek , és igazságnak bűnt terhelő súl- lyát, és hogy ne kénteleníttessék örökre meg rontani, és el veszteni az emberi nemzetet, e’ helyett ötét taposta meg, és vesztette el haragjában, a’ hozzánk való szeretetéböl szerelmes egy fiával nem külöm- ben bánvan , mintha ö lett volna maga a’ bűn , a’ ki azonban se a’ bűnt , se annak még árnyékát se es- mérre magában, — „Kristus , úgy mond Sz. Pál, minket meg mentett a’ törvénynek átkától , mi érettünk átokká lévén a) melly szörnyű dolog embernek bűne és melly határ nélkül való az Istennek irgalmassága ! — Imé, hogy az emberek az isteni átoktól meg szabadúlhassanak , el - kerülkerülhetet- lenül szükséges volt, magának az Istennek átokká lenni , a’ kivel, a’ bűnösök úgy bánjanak, mint egy porban hempelygö féreggel , a' mellyet az ember minden szánakozás nélkül szélyel tápod, mint a’ világnak úlálatos gyalázatját, és betstelenségét.

5. Rettenetes példája az az isteni Igazságnak, midőn látjuk egy egész seregét az Angyaloknak az örökké való pokolbéli kínokra el - kárhoztatni, — egyetlen egy vétekért. De ha azt meg fontoljuk, hogy mind azon Angyalok öszveségesen, Kristus Jésushoz képest semmi tekéntetet se érdemlenek , és hogy a’ Teremtönek leg kissehb szenvedése is többet tesz, és megfoghatatlanabb, mint minden szenvedése az egész teremtésnek, tehát rettegés, és ál- mélkodas nélkül nem lehetünk, látván, miképpen botsájtotta légyen az Isten , igazságának egész sul73

a) Gak 3. 13.