Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

ly át tulajdon fiának isteni személyére és egy nagy Szenttel méltán fel kiálthatunk : „Uram nagyobban megborzaszt engem az emberi nemzet’ isteni meg váltásának módja, mint az Angyaloknak örökké való el kárhoztatása“ Plus me terret hominis pia redemtio , quam Angeli dura perditio, a)

Ez az az álmélkodásra méltó, és minket a’ mi bűnös nyomorult állpotunkról, és méltatlanságunkról és az Istennek meg foghatatlan feléttébb való irgalmasságáról meg - győző mód , melly által az Úrnak minket magával megbékéltetni tetszett szent ha áltál , a' kit magánál egyetlenegy közbenjárónknak rendelt. — Akár ki kíván másképp a' Kristus Jésuson kívül az Istenhez járulni, bizonyosan hozzá nein eresztetik , minthogy ez az Istenhez vezető egyetlen egy út. „Senki se menjen az Atyához, úgy mond Sz. János Evangélistánál az Idvezitö, tsak én áltálam “ b) Akár ki merészel másképp meg jelenni ö előtte, mint ezen isteni közbenjárónak érdemei által , meg nem jelenhet másképp mint az Istennek ellensége, és nem érdemelhet egyebet az ö haragjáról. „Mert nints másban senkiben idvesség, és nem is adatott más név az ég alatt az embereknek , a’ mellyben nekünk idvezülni kellene.“ c) Sem az első és leg szentebb Angyal , sem mindnyájan közönségesen az Angyalok nem orvosolhatták a’ mi nyomorúságunkat , sem meg nerp szabadíthattak volna minket méltatlanságunkból, ps azért szükségünk volt egy véghetet- len szent közbenjáróra, és meg-váltóra, a’ kihez a’ bűn semmiképpen nem férhetvén, és a’ ki az egeken felül magasztaltatván , véghetetlen érdemekkel tellyes volt , minthogy a’ mi bűneinknek otsmanysága is vég nélkül vala. — Mind ezeknek

a) Sánc. Thomas a’ Villa nova. b) Sz, János. 14. C.

c) Apóst. Tseleh. 4. 12.