Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

65

tételbe hozni , avagy valamely ollyas papi, vagy világi szolgálatok, és kötelességeknek fel válalására birni, mellyek mind elmebéli tehetségünket és tudományunkat, mind testi ei’önket, és bátorságunkat felül haladják, vagy természeti hajlandóságunk, gondolkodás módunk és erköltseink ellen vannak, vagy a mellyek felbonthatatlan szövetségben, és elválhatlan tarsaságbair lévén a’ Világgal , és világi dolgokkal , minket észrevehetetlenül meg tántoríthatnak és jobban jobban meg erötlenitenek, lassanként a’ Világgal meg békéltetvén, annak gyönyörűségei édes maszlagéval meg részegítvén bennünket, az ö hiúságait velünk meg kívántatják, — az alázatosságnak , és a’ világi dombérozástól való el vonakodásnak , úgy az ájtatosságnak, és töredelmes szívnek szeretetét bennünk el fojtják , még utoljái a alkalmatosságai és hatalmas eszközlöi végső örök romlásunknak leendnek. -—

3. A’ gonosz lelkek vagy tulajdon magok személyekben -—- a’ mi elménkre , emlékező tehetségünkre , szívünkre , és érzékenységünkre való hatalmás be folyásokkal, — vagy más tzimbora társaik áltál ostromolnak bennünket, és azt számtalan külömbféle módon viszik véghez. — Már t. i. Oroszlány módra ordítván, már észrevehetetlenül kígyó tsúszás mászás, és sziszegések által, a’ virágok, és fáknak levei alatt lesbe bújva lappangván, hogy annál bizonyosabban sebet ejthessenek rajtunk. — A’ jóval, és a’ roszal egyeránt élnek ellenünk , szivünket már meg rettentvén , már meg lágyítván. — A’hatalmas embereknek igézeteit, mint hathatós fegyvereiket köszörülik gyakran ellenünk , hogy valamelly kötelességünk telyesitéséhez vonzó hűségűnket meg tántoríthassák. — Sokszor hozzá tsatolják magokat ellenségeinkhez, azoknak üldözésével, és rágalmazásaival törekedvén keseríteni, és meg tsügges^teni szivünket. Még jó barátainkat is igyekeznek zsokéjukba venni , hogy bennünket

E

♦«"»(I«««